Esős-festős délután

Gyermekeim és én osztjuk azt a véleményt, miszerint festeni jó. Ha egyszer beindulnak, fél óra alatt annyi alkotás készül, hogy beterítik a rajzlapok az erkélyt, ahol száradási idejüket töltik, majd beterítik a konyha falát, ahol kiállítódnak.

 A gyerekek még hónapok múlva is elmesélik a szerencsés vendégeknek, hogy melyiket ki festette, és így végül mindenki jól jár: a gyerekek festenek és örülnek, a képek nem kerülnek egyből valami dosszié vagy fiók (uram bocsá’ a szemetes) mélyére, hanem büszkén virítanak a falon, a vendégek remek idegenvezetésben részesülnek, én pedig gyorsan kiheverem azt a 30-40 perces konyhatakarítást, amit az ilyen projektek jelentenek. Arról nem is beszélve, amikor nekem is jut közben 5 perc festeni egy jó kis színes pacát!