Turi-buli

Vannak emberek, aki egy laza mozdulattal kidobják azt, ami nem kell már. Irigylem őket, én nem ilyen vagyok. Félrerakom ami picit tönkrement, ami elhasználódott, amit kihíztam, amit több éve nem használtam. És tudjátok, mit mondok ilyenkor? Tök ciki: „Valamire biztos jó lesz.”

Aki szintén gyakran mondogatja ezt a nénis mondatot, annak ajánlom ezt a bejegyzést.

Még használható állapotban lévő ruhát nagyon nem szívesen dobok ki. Sokszor van olyan, hogy megunok egy-egy darabot, vagy eleve rossz ötlet volt megvenni, vagy kihíztam. De ettől még pazarlásnak tűnik a kukába dobni. Fiatalabb, lelkesebb koromban próbálkoztam a bolhapiacozással, kevés sikerrel. (Az is megérne egy bejegyzést). Bosszant a pazarlás. Az én kis válaszom a fogyasztói társadalomra az úgynevezett Turi-buli.

Évente kétszer szervezek ilyet (tavaszi-nyári kollekció, őszi-téli kollekció). Meghívom pár barátnőmet, hogy hozzák el felesleges ruháikat. Készítek valami harapnivalót, felporszívózok és várom a nagy pakkal érkező vendégeket.

Ha mindenki megérkezett, bálabontás van. A nappali közepére szórjuk az összes zsák, szatyor, táska tartalmát. Nagy kupac keletezik. A gyerekek élvezik, bele lehet hemperegni, a kutyák is szívesen fészkelődnek rá. A nők meg elkezdik túrni. Előkerül sok érdekes ruha, és még érdekesebb történet. Meg rengeteg poén. Mindig akad egy bohóc, aki felveszi a legextrémebb darabokat. Szemlesütve meséljük el egymásnak, hogy AZT mi a fenéért vettük meg. Aztán vicces az is, amikor nagy lelkesen ajánlgatunk egy darabot valakinek, mennyire illik hozzá, mennyire el tudjuk képzelni rajta, erre ő: „ja, én hoztam.”

Nagy sikere szokott lenni a „legtöbbet vivő” díj kiosztásának. Elvileg tilos többet hozni, mint vinni, de azért az ügyesebbeknek ez is sikerül. Humorba szokott fulladni a buli vége felé a házigazda elkeseredett próbálkozása, hogy mindenkire rátukmáljon még pár darabot. Ilyenkor a legrosszabb marketing dumákat is beveti. (Többet röhögnek, mint visznek tőle.)

Hiszen ami marad, az ő nappalijában marad. Ezt aztán el lehet szállítani a ruhagyűjtő konténerek egyikébe (bevásárlóközpontok parkolójában van ilyen), de szerencsésebb esetben van olyan konkrét rászoruló család, akikhez el lehet juttatni. Volt már, hogy Erdélybe indult valaki, és nagyon örült a szállítmánynak. De segélyszervezetekhez is lehet vinni.