Gyúrjunk gyerekekkel...

Amikor néha megkaparintom a többi bejegyzést produkáló testvéreim gyerekhadát, előfordul, hogy gyúrunk. Lisztet, vajat, tojást, cukrot, s a képeken éppen gesztenyét Bori nővérünk receptje alapján, amit majd kéretik tőle mellékelni. 

Feladat mindenkinek akad, és amellett, hogy élvezzük, és finom lesz, gyógypedagógusosan nem elhanyagolható, hogy nincs a világon jobb módszer az írás előkészítésére, mint a gyúrás. Gyúrhatnak akármit, agyagot, gyurmát, sólisztgyurmát, de azért tény, hogy a gesztenyegolyó finomabb, nekik meg erősödik a kezük, és az ujjaik.

A jó ceruzafogás kialakulásához és ahhoz, hogy ne legyen se túl erős, se túl gyenge a lenyomat a papíron, az kell, hogy a gyerekeknek legyen annyi tapasztalatuk az ujjaikról, hogy differenciáltan tudják őket használni, és szabályozni tudják, mennyi erő kell az aktuális feladat elvégzéséhez. 

Mossák (vagy nyalják...) le az ujjaikat egyenként, dörzsöljék szárazra, és érezzék, hogy van nekik belőle tíz, később ezek még igen jól fognak jönni.