Ez itt az íróasztalom helye. A férjem és a fiam nekiláttak véghezvinni a születésnapi óhajomat - az új, használható dolgozósarkot! A dolog nemcsak azért volt számomra már egy jó ideje égető kérdés, mert pedáns vagyok, és nem bírom a félkész és ezért folyamatosan káoszba torkolló állapotokat, hanem azért is, mert a dolgozósarok valójában a hálószobánk része, és a helyiség olyan kicsi (összesen 7,5 négyzetméter) és fura alakú (1,5 x 5 m), hogy nagyon nehéz értelmesen berendezni. De szeretem a kihívásokat, főleg az ilyeneket, és ez a szoba meg amúgy is a szívem csücske: eredetileg erkély volt - innen a hülye alak - most pedig három oldala végig ablak, nagyon hangulatos.
Szóval hazaértem, a nappaliban minden ami a háló-dolgozóból kijött, plusz pár kiló fűrészpor, szétterítve a szőnyegen, a hálószoba pedig a képen látható állapotban. Az ilyesminek ritkán örülök, de most mégis igen: itt a fény az alagút végén! Örömmel vetettem magam tehát a fűrészporba, és angyali nyugalommal bonyolítottam a napi rutint a fűrészek, fúrógépek, festékek, feltornyozott cuccok és száradó polcok közepette. A gyerekek szerencsére szeretik az ilyesféle felfordulást és a barkácsolást is, sajátok és kölcsönvettek egyaránt kivették a részüket a munkában, a végeredmény pedig pontosan olyan lett, amire évek óta vágytam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése