Sapka, sál

Pistike nagy dérrel-dúrral elindul otthonról.

„Hová mész?”, kérdezi az anyukája.

„Cseresznyét szedni”, feleli Pistike.

„Januárban?!”, kérdi döbbentem az anyuka.

Pistike rezignáltan felel: „Tudom, tudom: sapka, sál...”

Csak azért írtam le a viccet, mert sapkákról meg sálakról lesz szó, pontosabban a tárolásukról.

A téli kiegészítők praktikus tárolásának kísérlete nálam egy szögletes kosárral kezdődött, amelyet az előszobában, a fogas alatt található kis, kétszintes cipőtartó sarkába helyeztem. Ez egyrészt több cipőtől is elvette a helyet, másrészt pár nap múlva az összes sapkánk, sálunk, kesztyűnk szőrös lett. Ugyanis oda vackolt be a kiskutyánk, amikor mindenki elment otthonról.

Az asztalka fölött kihasználatlan volt a tér.

Ezt a sikeresebb, falon kosaras megoldást Krisztina barátnőmnél láttam, bár ő fehérre meszelt, egyenes falú kosarakat használt, és az feneküket erősítette fel egy szabad falfelületre. Amikor a férjem nekilátott a mi kosaraink felerősítésének, morcosan nézett rám, hogy rossz kosarakat vettem, hiszen a nem egyenes falúból kipotyognak majd a dolgok. Szóval kényszerből jött a szájjal fölfelé, a sarokba rögzítős megoldás, de hamar beláttuk, a sarkokba ez jobban is passzol.

A kupi  színes vidám kavalkáddá válik.

Sikerült a praktikus tároló hely kialakítása: egy mozdulat beledobni érkezés után a kesztyűt, sapkát,  könnyű benne turkálni, és vidámabb, játékosabb, mint bármilyen polc vagy tároló. Felszerelni sem volt nagyon macerás, mindegyik kosarat 2-2 tipli a falban + csavar tartja. 

2 fúrás / kosár